Befektetés vagy kereskedés? Mi a különbség?
Ez az írás egy filozofálgatás, egy mentális maszturbáció, de lehet, hogy a végére valami értelmes derül ki belőle.
Mi különbözteti meg a befektetést a kereskedéstől?
Egyesek szerint az időtáv. Aki befektet, az hosszabb távon teszi, aki csak trédel, az egy rövidtávú szemléletet hordoz. Aki befektet, és mondjuk részvényeket vásárol, annál a tartási idő hosszabb lesz, mint aki kereskedik és akit csak a rövidtávú ármozgás érdekli, mert ott a tartási idő (amíg a pozíció nyitva van) napokban, hetekben (néha órákban, percekben) mérhető. Van benne valami, de ez csak egy része az igazságnak. Szerintem az időtáv mindössze egy olyan sajátosság, ami nem ragadja meg a lényeget.
Mások szerint a tranzakciós gyakoriság a különbséget leíró jellemző. A befektetés kevés tranzakciót jelent adott idő alatt, a kereskedés többet. Ezzel megint csak a felszínt kapargatjuk. Ez is egy okozat.
Kerüljünk közelebb az igazsághoz, jöjjön a spekulatív motívum. A kereskedés lényege a spekuláció. Nézzük meg a definícióját ennek a szónak:
- üzérkedés, nyerészkedés, önző érdekből fakadó ravasz számítás
- mély gondolatokat ébresztő eszmefuttatás
Izgalmasan kettős jelentésű tehát ez a szó. Szerintem a definíció mindkét jelentése beszédes és értelmezésem (és tapasztalatom) szerint erősen összefügg az irigységgel. A spekuláció, a spekuláns kifejezés olyan, mint egy káromkodás, alapvetően pejoratív értelmű szó. És általában azok használják, akik valamilyen anyagi és szellemi jellegű irigységet éreznek azok iránt, akiket ezzel a szóval írnak le, miközben saját magukat erkölcsi emelvényre állítják, hiszen ők nem csinálják. Anyagi jellegű egyrészt ez az irigység, mert a spekuláns kifejezéshez – ahogy a definíció is mutatja – hasznot, nyereséget társítunk. A spekuláns gazdag. Bamm. Ugyanakkor a spekuláns számít (méghozzá ravasz módon), sőt mi több, mély gondolatokat ébresztve futtatja az eszmét. Azaz a spekuláns okos is. A fene vigye el. Viszont akkor nem erkölcsös. Egyszerűen, ha valaki gazdag és okos, az nem lehet erkölcsös. Ezt fejezi ki a spekuláns szó. Erkölcsös az, aki ezt a szót használja. Persze ez ki van fordítva, és szándékosan fordítom ki. De azért lássuk be, van benne valami.
A következő népszerű vélekedés, hogy a befektető csak longol, azaz mindig vásárolja az eszközöket, míg a spekuláns shortol is, tehát az eszközök értékvesztéséből is nyereséget realizál. Ezzel megint egy lépéssel közelebb kerültünk az igazsághoz.
Végül elérkeztünk a lényegi elemhez. Az értékteremtéshez. A befektető értéket teremt. Valamit épít. Az értékteremtéssel, az építéssel egy időben, mintegy annak következményeként a vagyona is gyarapodik. Ne tévelyedjünk meg, ezt ugyanúgy önös érdekből teszi, mint a spekuláns. De a spekuláns „csak” nyereséget termel (jó esetben), akár rombolás árán is. Közömbös számára, hogy milyen ármozgásból keletkezik a nyeresége.
A befektető tehát emiatt longol. A befektetés ezért jelent kevesebb tranzakciót és szükségszerűen tart több ideig.
De ki a befektető? Aki részvényeket vesz hosszú távra, hangzik az automatikus válasz. Igen, igen, de nézzük meg közelebbről.
Méghozzá nézzük meg onnan, hogy mennyire tudatos a folyamat. Ugyanis véleményem szerint az, aki befektetési alapokban tartja a pénzét, és végső soron (áttételesen) részvényeket birtokol relatíve hosszú távon, az nem nevezhető automatikusan befektetőnek. Hiszen a legtöbben az alapokat nem ismerik részleteiben, a kiválasztásuk során általában olyan tényezők játszottak közre, mint a forgalmazó tőkeereje, az alap nagysága, de leginkább múltbéli hozama és/vagy divatossága. Ráadásul a részvényeket valóban áttételesen birtokolják, kevés fogalmuk van arról, hogy pontosan mely társaságokban is szerzett tulajdont az alap. Ne értsetek félre, alapban tartani a pénzünket nem az ördögtől való, de ezzel mi magunk nem teremtünk értéket, vagy ha igen, azt véletlenül tesszük. Hiszen mi csak hozamot akarunk elérni általában, legyen nyugdíjunk (mondjuk).
Értéket teremt az, aki mondjuk lakóparkot épít és ebbe fekteti a pénzét. Vagy olyan társaságokat választ befektetési célpontnak, amelyeknek a tevékenységét valamilyen szempontrendszer szerint az adott személy értékesnek gondol és mindezt tudatosan teszi.
Vegyük észre, hogy van egy nagyon fontos kapocs, a befektető és a spekuláns között: a tudatosság. Tudatosan, előre tervezve (befektető) vagy ravasz számítással (spekuláns) csinálják azt, amit csinálnak.
Tehát pusztán logikai alapon eljutottunk oda, hogy a befektető egy speciális spekuláns, azaz előbbi az utóbbi részhalmaza. Minden befektető spekuláns, de nem minden spekuláns befektető.
A tudatosság egyébként már régi vesszőparipám, de ez majd egy következő gondolatkísérlet lesz.
Vitatkozzatok vagy osszátok meg, Ti hogy látjátok ezt!