A brókeri és kereskedői oldalról is látva a dolgokat úgy gondoljuk, más perspektívából közelíthetjük meg a stopok elhelyezését a kereskedők többségénél.
Mik ezek?
Először is hagy írjuk le, hogy a cikk csak azokról az esetekről szól, amikor nem egy minden esetben ugyanakkora stoppal dolgozó kereskedési stratégiát használunk.
”Nem hiszem el, kiütötték a stopomat, majd fordult a piac és elérte a céláramat”. Sokszor halljuk ezt a mondatot ügyfeleinktől, és higgyék el, mi magunk is jó párszor elmondjuk ezt. Vélhetően ez a kereskedés legfrusztrálóbb velejárója, ami időről időre megtörténik egy traderrel.
Pedig ők nem láthatják, hol vannak azok a stopok, igaz? Ha nem látják, hogyan tudják őket levadászni?
Nem tudjuk meghatározni, kik azok az ”ők”. Az igazság az, hogy teljesen mindegy, kik is azok, lehetnek élő emberek, robotok, ”market makerek”, halott traderek kísértő lelkei, a lényeg az, hogy megpróbáljuk kiismerni, mit is csinálnak. Világos, hogy a piacok az utóbbi időben – legfőképp talán 2007 óta – nagyon sokat változtak. Ennek több oka van, az egyik lehet a minél nagyobb forgalomban érdekelt tőzsdék. Ma már a tőzsdék sem csak konkrétan lekereskedett árfolyamokat jegyeznek, hanem egyszerűen adhatnak egy árat az adott termékre, amin esetleg konkrét tőzsdei ügylet nem is történik. Ez az új játékszabály alapvetően igényli a korábbi kereskedési mechanizmusok újragondolását.
Tegyük fel, hogy korábban 50-50 esélye volt annak, hogy eltaláljuk az irányt. Ma ez már 25-75 – nem a mi javunkra. Hasraütés-szerűen állapítottuk most meg ezeket az arányokat (nem állnak messze a valóságtól vélhetően), de a lényeg érthető.
Nézzük meg az alábbi fiktív– de az éles piacokon is igen gyakori – ármozgást:
Korábban – és a legtöbb oktatáson ma is – A és B pont (dupla alj) kialakulása után a felpattanásban – tehát még C előtt – nyitottunk egy vételt, egy stopot pedig beraktunk A és B pont alá, ha ezt elérte az árfolyam, igen nagy eséllyel haladt tovább lefelé. Ma már nem így működik. Egyre többször adódik egy utolsó leszúrás trendforduló előtt, mely lejjebb hatol, mint az A-B pontot összekötő egyenes. Ekkor jön a panaszkodás, hogy ”kiütötték stopjainkat” – velünk is megesik, akármit is írunk most le, de így talán a leghitelesebb a történet.
Tehát láthatóak a stopjaink, ezért ”megy el érte a piac”? Nem láthatóak – legalábbis nem abban az értelemben, ahogy gondolnánk. Köszönhetően a legtöbb, utóbbi években elterjedt oktatásoknak, ha egy tradercsoport nagyobb pénzzel egy kis stopvadászatra indult, nem kellett géniusznak lenniük ahhoz, hogy megmondják, hol vannak azok a stopok. Csak rá kellett pillantani a grafikonra és megérteni az emberi természetet – mi is ezt aknázzuk ki emelt csomagunkban az EURUSD momentum kereskedési stratégiánkban, az utóbbi fél évben átlagosan 70% fölötti találati aránnyal (http://www.bpforex.hu/hu/csomagok/emelt_csomag). A mai, robotizált kereskedési világban ugyanez robotokkal is megoldható természetesen, ők is ”megtanulják”, hol vannak azok a stopok. Tehát a válasz: Nem! Nem a mi minilotos vagy normál lotos deviza-, 100 vagy 500 darabos részvénypozíciónk stopjáért mennek, hanem többszáz lotos-darabos deviza- és részvény pozíciókat szednek ki a piacról. Azokét, akik a dupla alj alá teszik azt, pont, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
A helyzet ugyanez a kitörésekkel:
Kialakul az A-B dupla csúcs, majd fölé tör az árfolyam, belépünk vételi pozícióba, majd az árfolyam leszúr C-ig, és …X&@!s
A nagy kérdés tehát; hogyan helyezhetjük el stopjainkat úgy, hogy hatékonyabban működhessenek?
1, Saját, BPForexes haladó oktatásunkban is elmondjuk az első módszert: eladásnál tegyük a stopot a fontos ellenállás szint ALÁ, vételnél a fontos támasz szint FÖLÉ kicsivel. Ezzel megspórolhatunk jó néhány dollárt. A logika emögött az, hogy tudjuk; ha már lejön az árfolyam az A-B dupla aljhoz közel harmadszorra is, akkor nagyon valószínű, hogy ki fog alakulni egy C pont. Mennyivel lejjebb, mint A-B dupla alj, azt nem tudjuk, ezért sokkal egyszerűbb kicsivel az A-B duplaalj fölé elhelyezni a vételi pozíciónk stopját, így kedvezőbbé téve a kockázat-nyereség arányt.
2, Akinek az előbbi verzió nem szimpatikus, kipróbálhatja az ellenkezőjét: jóval távolabb helyezze stopját, mint azt a dupla alj vagy dupla csúcs – szabálykönyv szerint – megkívánná. Ezzel nem azt mondjuk, hogy nagyobb kockázatot kell vállalni. Csökkenteni kell a megnyitott pozíció méretét annyival, amennyivel a kockázat növekszik a ”szellősebb” stop miatt.
3, A harmadik módszer a pozícióba lépés szintjének helyesebb megválasztásával csökkenti a vállalt kockázatot. Ha feltételezzük, hogy a dupla alj után az esetek többségében lesz egy C pont, tegyük a limit vételi megbízásainkat ebbe az ársávba. Az előnye ennek a módszernek, hogy ha az ármozgás ezek után is kiüti stopunkat, sokkal biztosabbak lehetünk abban, hogy a stoppolódás nem volt értelmetlen és az árfolyam valóban esni fog. Ha attól félünk, hogy mégsem lesz C pont, és nélkülünk pattanna fel az árfolyam, nyissuk meg az eredetileg szándékozott pozícióméret felét az A-B dupla alj felett. Ha mégis kialakulna egy C pont, lesz maradék puskaporunk, amit ellőhetünk.
Következtetés:
Ma a kereskedés egy 3D-s sakkjátszmához hasonlítható – pont, amilyet a Star Trekben láthattunk -, barlangokkal, csapdákkal és sárkányokkal tarkítva, fűszerezve egy kis short-handed pókerrel. Viccet félretéve – nem gondolkodhat senki logikus módon, nem lehet az eredeti, ésszerű kereskedési szabályokat maradéktalanul betartani, ha stopok elhelyezéséről és pozíciómenedzselésről van szó. Ennél is fontosabb, hogy képesnek kell lenni pár lépéssel előre gondolkodni és fejleszteni a kereskedési metodikánkat a folyamatosan változó piacoknak megfelelően.
És még ennél is fontosabb, hogy feliratkozzon ingyenes Google csoportunkba, ahol a piacok napi viselkedésével kapcsolatos kommentárjainkat olvashatja – de akár válaszolhat is rájuk emailben.
