A legutóbbi blogposztot követő kommenteket olvasva kicsit nekikeseredtünk, hogy az emberek mindig sokkal könnyebben találják meg azokat a dolgokat, amelyeken kesereghetnek, mint aminek örülhetnek. Szerintünk a kereskedés is, ahogy az életben minden, fejben dől el, hozzáállás kérdése, ezt szajkózzuk minden fórumon: itt a blogon is, a Google csoportunkban, oktatásainkban stb.

Ekkor jött a fénysugár, és az egyik kedves kommentelő pozitív hozzászólását követően megkértem, hogy írja le ő a saját tapasztalatait, hátha segít vele másoknak. Havasi Zsolt meg is tette, akinek ezúton is köszönet! Tapasztalatai nagyon értékesek, mondanivalója pedig szerintem túlmutat a kereskedésen. 

Ahogy a cím is utal rá, szeretnénk, ha több ilyen sztorit is közzé tudnánk tenni, mert ezek tényleg építőek, visszaadnak a közösségnek és táplálják azt! Tehát aki szeretne ehhez az "építéshez" csatlakozni, küldje el nekünk a saját sztoriját (hogyan buktam nagyokat, de tanultam belőlük, vagy hogyan lettem sztártréder napok alatt) és mi kiposztoljuk.

Most pedig jöjjön Havasi Zsolt írása, változtatás nélkül, mindössze a fő mondanivalókat emeltem ki:

Sokat gondolkodtam azon, mit is írhatnék le, mi lenne az, ami segítene trader társaimnak. Úgy gondoltam leírom azt az utat, amit meg kellett tennem, hogy eljussak egy már értékelhető számlakivonatig - manuális kereskedéssel. :)

2008-ban nyitottam az első éles devizaszámlámat. Előtte már demószámláztam (igaz csak nagyon keveset). Egy tanfolyam elvégzése után éreztem itt az idő, hogy megmutassam környezetemnek, micsoda félelmetes tudás birtokába kerültem. Úgy éreztem, itt a gyors meggazdagodás lehetősége… Ekkor még nem volt egy kiforrott stratégiám. Egyszer ezért kötöttem, egyszer azért, lényegében egy hatalmas káosz volt az egész próbálkozás.

2-3 hónap múlva a végletekig leégetett számlám felett gondolkodtam mi lehet a hiba. Az hamar megfogalmazódott bennem, hogy hiába ismerem az áralakzatokat, hiába rázom ki kisujjból a gyertyaalakzatokat, az egész semmit sem ér, ha nincs egy jó stratégiám, és komoly gyakorlatom. Már 14 éve foglalkozom programozással hivatásszerűen, hobbi szinten meg már 24 éve. Nem csoda hogy még 2008-ban rábukkantam az én új táltos paripámra, a Metatrader/MQL4 vonalra. Gondoltam hiányosságaimat majd agyafúrt robotokkal pótolom. Az első pár robot megírása után nagy örömmel tudattam az egyik sok olvasóval rendelkező bloggal az eredményeimet. Büszke voltam magamra, ezért boldogan tettem fel a backtest eredményét. A válaszok lesújtóak voltak… Többen is megtámadtak, mert a profitgörbém nem egy mértani egyenes volt, ami kb. 45 fokos szögben egyenletesen emelkedik, hanem olyan ronda lépcsős valami… Ekkor írtam utoljára arra a blogra, de máshol is összesen 3-4 bejegyzésem keletkezett forex témában az elmúlt 4 évben. Úgy éreztem nincs szükségem a negatív, lesújtó, érzelmileg leépítő kritikákra. Igaz ekkor és itt ismerkedtem meg egy jó barátommal, aki egy nagyon jó elméleti jelrendszerrel állt elő.

Ezt a jelrendszert leprogramoztam, és az idők során finomítgattam. Megpróbálkoztam még egy éles számlával, természetesen ez már Metatrader felületet jelentett. Elkezdtem újra kereskedni, nagy-nagy lelkesedéssel. De hiába volt egy jó jelrendszerem, ha azt nem tudtam megfelelően használni! Ráadásul tőzsdepszichológiából is megbuktam: „megmagyarázhatatlan” erők mozgatták a kezem, amikor az SL szinteket kivettem/elmozgattam, vagy a pici nyerőben mozgó pozíciómat kizártam. Ráadásul miután volt 2-3 vesztes kötésem, annyira bemérgesedtem, hogy a következő kötést már csak úgy rádobtam a piacra méregből, mindenféle jel és értelem nélkül. Úgy gondoltam itt már csak az egyik jól kitesztelt robotom segíthet. Elindítottam, figyeltem, izgultam, majd belekontárkodtam… A végeredmény: a második leégetett éles számlám.

A harmadik nekirugaszkodás előtt sokat töprengtem a hibáimon. Úgy tűnt a hibát főképp magamban kell keresni. A sikeres kereskedés legnagyobb ellensége én magam voltam! Ha egy trader jól menedzseli a számláját, megfelelően használja a veszteségzárást (SL), betartja a saját stratégiáját, akkor már csak az ego állhat a siker útjában. Az én ego-m hatalmas veszteségeket okozott. Jelenleg is három különböző stratégiát használok kereskedésre, és még a leggyengébb is szépen profitál, ha nem kontárkodok bele. Miután ezen, pár hónapot meditáltam és egy kis időt gyakoroltam újra demó számlán, elkezdtem újra élesben kereskedni. Elővettem egy nagy füzetet, és minden kötésemet lejegyzeteltem bele. Mit, mikor, és miért kötöttem. Ez segített finomítani a kereskedési szokásaimat. Nagyon hasznos kimutatásokat tudtam készíteni belőle. Sajnos a myfxbook regisztrációval pár hónapot elcsúsztam, de talán még így sem néz ki olyan rosszul az eredményem (222db trade):

A jelrendszerem, belesűrítettem egy indikátorba, amit még hangszintetizátorral is kiegészítettem. Bárhol vagyok a lakásban, angolul bemondja nekem, melyik devizapáron van buy vagy sell lehetőség. Amint ezt meghallom, már loholok is a géphez és 2-3 másodperc mérlegelés után, már helyezem is el a megbízást. Szűk SL-t használok, amit soha nem hagyok ki. TP-t száz esetből csak 1-2 alkalommal állítok be. Megpróbálom a mozgásokat lekövetni az SL-el. Az indikátorom nem módosítja önmagát (mint olyan sok másik a piacon), hanem ahol egyszer jelet adott, az ott is marad. Íme, egy példa az EUR/USD chart-omra, amin egy általam írt info ablak, és az általam írt jelrendszer nyilacskái láthatóak. A gépies női hangot meg képzeljétek el… :) (A chart-ról leszedtem minden támasz/ellenállás és egyéb firkát, hogy átláthatóbb legyen.)

Mindig csak H1-en kereskedek. Minden hétvégén átnézem azt a 10-12 devizapárt, amit követek (ebből az EUR/USD a legaktívabb) és előkészítem a következő kereskedési hetem. A „pontos” támasz/ellenállás szintek meghatározása nagyon fontos mind a három stratégiám szempontjából. Mindig van egy kitűzött célom. Volt, amikor pl.: 50% profit lett a cél, volt amikor 100%, és így tovább. Nem kapkodok. Van olyan nap, hogy 4-5 pozíciót is kihelyezek a piacra, de van olyan napom, hogy egyet sem. Annak ellenére, hogy sok időt töltök a gépem közelében, előfordul (elég gyakran :( ) hogy az igazán jó pozíciók akkor úsznak el az árral, amikor én alszok (pl. reggel 5 és 6 között), vagy amikor kimegyek a kertbe levegőzni egy órácskára. De hibákat is vétek néha-néha: nemrég nem kötöttem be a harmadik jelet, mert az első kettő kistoppolódott. Ez a harmadik jel egy 300 pipes kötés lett volna… Szóval van még mit fejlődnöm.

A jelrendszereimet, stratégiámat nem szeretném kivesézni, ezt bocsássátok meg nekem. (A pontos kereskedési stratégiám ismerete csak nagyon kevés tréderen segítene, mert mindenkinek más  és más a kereskedési stílusa, szokásai.) Ha valaki végigolvasta az írásomat szerintem már rájött, nem is ez a legfontosabb a sikeres kereskedéshez. Egy mondatban összefoglalva: A kulcs a sikerhez te magad vagy!