Az alábbi írás nyári gyakornokunk írása, saját tapasztalatai a kereskedésről. (Sok sikert Dani!)
Számtalan internetes fórumon és weboldalon lehet olvasni csúcs stratégiákról, amik bárkiből könnyedén szuperkereskedőt csinálnak. Sokan önzetlenül ingyen, mások pénzért kínálják csodamódszerüket. Azonban, aki elég rutinos, az tudja, hogy még a legjobb stratégia is használhatatlan a legtöbb ember számára. Először is azért, mert ha nem a személyiségének megfelelő a rendszer, akkor alapból bukásra van ítélve. Erről már volt szó ezen a blogon is. Ha esetleg ez is adott, még akkor is szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a legtöbb kereskedőt érzelmei akadályozzák meg abban, hogy pontosan kövesse a stratégiáját. A sikeressé válás legfontosabb feltétele, hogy a kereskedő saját érzelmeit kordában tartva, pszichésen felkészülve kereskedjen.
Az első lépés a megfelelő pszichológia felé, hogy felismerjük mentális gyengeségeinket, ezért éberen kell figyelnünk, hogy egyes érzéseink milyen hatást gyakorolnak ránk a kereskedés során. Tisztában kell lennünk saját pszichológiai nehézségeinkkel ahhoz, hogy le tudjuk őket küzdeni. Ha találunk olyan helyzetet, amikor félelem uralkodik el rajtunk vagy túlzott eufória, akkor a figyelmünket ennek a problémának a leküzdésére tudjuk fordítani. Felismerve ezeket, beláthatjuk, hogy ezeket mi magunk okozzuk, így felelősséget kell értük vállalnunk. Annak tudatában, hogy mi magunk vagyunk a sikerek akadálya, már szabadon szembe tudunk szállni a pszichés nehézségekkel és idővel ki tudjuk őket küszöbölni.
Ezen mentális tudatosság és bizonyos gondolatok megemésztése és megértése hozta meg a fordulatot számomra a kereskedésben. Mint ahogy a kezdeti időszakban a legtöbben, én is komoly nehézségekbe ütköztem, amikor a veszteségtől való túlzott félelmem vagy kapzsiságom miatt hangulatom alapján nyúltam bele a piacba. Mondanom sem kell, hogy ezek többnyire negatívan érintették a számlaegyenlegemet. Ez vezetett arra, hogy elkezdjem tanulmányozni a kereskedési pszichológia hátterét és a már sikeres kereskedőktől ellesve sajátítsam el a szükséges gondolkodásmódot.
Az első és legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy a piacon bármi megtörténhet. Ebből kifolyólag biztosan soha nem fogom tudni megjósolni a mozgásokat, amiből következik, hogyha nem akarom elveszíteni az összes tőkémet, akkor meg kell védenem magam a nagy bukóktól. Ennek legegyszerűbb módja, ha stop megbízásokat használok és csak a számlaméretemnek és kockázattűrő képességemnek megfelelő pénzt kockáztatok. Már ez önmagában megvédheti a legtöbb kereskedőt attól, hogy pikk-pakk lenullázza a számláját. Ki ne hallott volna, már olyanról, aki a „tuti pozícióban” ülve, ami „habár egy picit most korrigál, de mindjárt meglódul a jó irányba”, addig várt, amíg el nem fogyott az összes pénz a számlájáról.
Természetesen ennek alkalmazása után is voltak mínuszos kereskedéseim szép számmal, de már kevésbé tudták megingatni önbizalmamat és számlaegyenlegem. Sajnos, hiába minden erőfeszítés és tökéletes elemzés, vesztes kereskedések mindig lesznek. Ennek elfogadása nehézkes és hosszú folyamat volt és sokáig mérges voltam egy-egy kisebb bukó után is. Az élet más területei arra kondicionálnak bennünket, hogy a nagy bukók egyszerűen elkerülhetők kellő felkészültséggel. Ez azonban nincs így a kereskedésben, ahol még a legsikeresebb kereskedők is időről időre mellé nyúlnak. Nem is érdemes ezért állandó keresésbe fogni a tuti stratégia után, mely 100%-ban nyerőket köt. Tudomásom szerint nincs ilyen, de nincs is rá szükség ahhoz, hogy valaki sikeres legyen és pénzt keressen a kereskedéssel. Azonban érzelmileg, meg kell barátkozzunk ezekkel a veszteségekkel. Megkönnyebbüléssel tudtam ezeket kezelni, amikor úgy kezdtem tekinteni rájuk, mint velejáró költségekre, amik minden egyéb üzleti tevékenységben is felmerülhetnek. Ez a veszteség volt az ára annak, hogy lehetőségem nyíljon a profitok megszerzésére.
Ennek tudatában már nem voltam mérges vagy feszült, amikor egy pozíció ellenem ment és kiütötte a stopomat, mert már tudtam, hogy ezt úgyse kerülhetem el és épp annyira része - talán még fontosabb része is - a kereskedésnek, mint a nyerő pozíciók.
A harmadik arany igazság, ami nekem sokat segített, hogy ne a következő kereskedés kimenetelével foglalkozzunk, hanem tartsuk a figyelmünket a hosszú távú célon. Ez azt jelenti, hogy egy-egy kereskedés kimenetele, ha kontrolláljuk a veszteséget, akkor szinte lényegtelen. Sikerességünket végeredményben az év során nyitott több száz kereskedés fogja meghatározni. Így teljesen felesleges azon mérgelődni, hogy most veszítettünk vagy nyertünk. Sokszor estem korábban abba a hibába, hogy túlkereskedtem magam, vagy hirtelen felindulásból vissza akartam keresni az elvesztett pénzt, mert mégse veszíthetek egymás után ennyiszer, most muszáj nyernem. Mondanom sem kell, ez csak további veszteséghez és mérgelődéshez vezetett. Valószínűleg sokak számára ismerős ez a probléma. Ha meg épp nyertem, akkor a túlzott magabiztosság vett rá arra, hogy meggondolatlanul cselekedjek, ami szintén nem volt kifizetődő. Azonban azzal, hogy objektívan, minden kereskedést csak a nagy puzzle egy kis darabjaként kezdtem kezelni, szinte érdektelenné vált számomra azok kimenetele. Ez nem azt jelenti, hogy nem menedzseltem őket legjobb tudásom szerint, csak nem helyeztem magamra túlzott érzelmi nyomást. Nem lettem már ideges vagy épp kirobbanóan boldog, ha lezáródott a kereskedés, inkább a havi eredményeim egyre szebb alakulásában gyönyörködtem.
Az utolsó gondolat, ami hozzásegített ahhoz, hogy erőfeszítéseimet siker koronázza az volt, hogy a saját kidolgozott stratégiánkat minden körülmény között követni kell. Amikor nyugodtan és érzelemmentesen kidolgoz valaki egy habitusához illő stratégiát, akkor hatalmas lépést tesz arra vonatkozóan, hogy megkönnyítse a kereskedését. Miután már beléptünk a piacra az objektivitásunk oda, és érzelmeink gőz erővel próbálnak minket rávenni arra, hogy szabotáljuk saját kereskedési rendszerünket. Még a legjobb kereskedőkben is felmerülnek ilyen gondolatok néha-néha, de elég rutinosak ahhoz, hogy tudják, hosszú távon az a kifizetődő, ha tökéletesen követik a stratégiájukat. Magabiztosság kell ahhoz, hogy az ember bízzon a felállított rendszerében, de amennyiben teljes mértekben meg tudja ezt tenni, akkor kiküszöbölheti, hogy „érzésből, hasraütés-szerűen” kereskedjen.
Ezek után folyamatosan arra helyeztem a hangsúlyt, hogy tökéletesen kövessen stratégiámat, szép lassan megfontoltan finomítsam azt. Emellett fontos szerepet kapott, hogy érzelmeimet, melyek korábban hátráltattak, folyamatosan megfigyeljem, és ellenőrzés alatt tartsam. Így a kereskedés már többé nem érzelmi hullámvasút, nincsenek nagy fájdalmas bukók, vagy örömtáncos nyerők. Be kell valljam, elveszett az izgalom, ami oly sokakat vonz a tőzsdei kereskedésre. A kereskedés valamelyest unalmasabbá, de egyre sikeresebbé vált számomra. Ezért ha tehetem, akkor az élet más területén keresem az izgalmat és kereskedésben inkább a profitokat gyűjtögetem.
