Körülbelül 1 évvel ezelőtt Ferinél, a ”gyógyító masszőrnél” jártam, a Városliget környékén. Feri, ha civilként kell leírni, harcművészetek oktatásával foglalkozik – ha mást nem, legalább jó erős kézzel kimasszírozza az izomgörcseimet, gondoltam magamban. Nem nagyon hiszek abban, hogy bizonyos energiák érzékelésével bárki le tudja írni a másik személyiségét és fel tudja fedni a mélyen magában hurcolt problémákat, amelyek megoldásra várnak az élet hatékony folytatásához. Feri azonban – anélkül, hogy a masszázs előtt akár egy szót is váltottunk volna – gyakorlatilag egy tökéletes személyiségleírást adott rólam a talpam, hátam görbületei, végtagjaim lazasága alapján, és elmagyarázta, hogy én bizony a múlt problémáit, hibáit elengedni igen nehezen tudó, irdatlanul nyakas ember vagyok. És azt kell mondjam, lenyűgözött, ez valóban így van – persze ezt én is tudom magamról, de arcul csapásként éri az embert, ha valaki ismeretlentől, 15 perc ismeretség után ezt visszahallja.
(A kép forrása)
A legnehezebb dolog magam számára elismerni, ha rosszul gondolok valamit.
Ennek megfelelően igen kevés olyan pillanatra emlékszem, amikor elismertem a körülöttem levők között, hogy elszúrtam valamit. Számomra ez egy igen nehéz műveletnek bizonyult mindig is. Persze a ki nem mondással talán magam számára okozom a legnagyobb kárt – másnap, akár harmadnap is rágódom a dolgon, nem tudok továbblépni, rossz dologra fókuszálok ahelyett, hogy a hiba jóvátételén vagy a következmény megoldásán dolgoznék.
Talán mondanom sem kell, hogy a kereskedésben ez a tulajdonság szintén az egyik legrosszabb emberi ismérv, amivel bírhatok – ezt a dolgot tudatosan kontrollálni bizonyos helyzetekben, érzelmes pillanatokban szinte lehetetlen. Az egyik dolog, amit szinte minden ember a világon szeretne elkerülni, az a gyávaság és gyengeség kimutatása. Ezért harcolunk saját gondolataink, elképzeléseink mellett sokszor túl sokáig, amikor már saját magunknak ártjuk alegtöbbet és mindenki más számára világos, hogy rosszul gondoljuk a dolgot. De ellentmondani saját magunknak? Elismerni, hogy rosszul tudjuk? Milyen dolog az már? Ezért megyünk tovább, mint az őrült, egyre megszállottabban – ám mindig eljön az idő, amikor fel kell adnunk és el kell ismernünk: hibáztunk. És annak a hibának, hogy ezt nem ismertük el időben, a kereskedésben általában a nullás számla a vége.
És ebben a pillanatban, mikor beismerjük, hogy hibáztunk, egy csodás dolog történik. Egy szükségtelen súly cipelésétől megszabadulunk és tiszta lappal, új fejezet kezdődik életünkben, kereskedésünkben. Álljunk meg most egy pillanatra: Milyen, múltban elkövetett hibád miatti szükségtelen súlyt tudsz levetni most rögtön magadról? Milyen korábbi veszteség elszenvedése az, amelyet most rögtön meg tudsz magadnak bocsájtani?
Ha el tudok engedni valami olyasmit, ami nem működik, helyet csinálok az életemben, kereskedésemben valami újnak, ami működik. Esetleg nem mindenkinek, de nekem igen és ez a fontos. Amikor Feri szembesített saját magammal, nem mondta meg, mit kellene tennem, csak annyit mondott, nem tudom elengedni a múlt hibáit, így nem adok helyet a jövő lehetőségeinek. A fókusz ugyanis rossz helyen van. Nem mondta el, hogyan tudom ezt megváltoztatni, azért nem, mert ez mindenkinél másképp működik. De azóta minden nap tudatosan gondolok erre és ez segít jobban kezelni az ilyen helyzetet.
Az írás a Heti Iránytű kiadványunkban jelent meg, amelyet most 3 hétig Te is ingyenes megkaphatsz.
