Heleszta Marci írása, a Twitter közösségünk (348 tag) mentora és tradere:
Mindegyikünknek van valami hobbija. Valami, amit szenvedélyesen csinálunk, hosszú évek óta. Aztán van egy munkánk is. Ami lehet, hogy éppen egybevág a szenvedélyünkkel. Lehet, hogy az EGYIK szenvedélyünk, több közül.
Az is lehet, hogy a hangsúlyok néha eltolódnak, a szerepek felcserélődnek. Meg vagyok győződve, opciós mesterünk Balázs se volt mindig képzett masszőr – de ebben megtalálta azt a lelki pluszt, ami miatt egyre több energiát fektet bele. Élvezi az elmerülést a keleti kultúrák tisztaságában és tudja, vele marad már ez örök életére. Az élet sokszínűségét illusztrálja, hogy mindez kiválóan megfér az opciózással. Néha a hangsúlyok eltolódnak, ahogy írtam az imént.
Én se voltam mindig technikai tréder. Akár hiszitek, akár nem, én utaztató vagyok. Az igazi nagy szerelmem a kereskedelmi repülés világa. Egy A380-as óriásgépre tudok akár hetekig bárgyún bambulni, enni-inni nem kérek közben. 17 éves korom óta járom a világot, több ezer embernek próbáltam segíteni, hogy eljusson álmai túrájára.
A következőt figyeltem meg: két fajta utazó van. Az egyik, aki a tapasztalás élményéért kel útra, a másik az ikszelgetős típus, akinek el kell tudni mondania, hogy járt ezen és ezen a helyen.
Képzeljétek el ezt a szitut (nem lesz nehéz, Ti is voltatok már benne): adott 20 szabadnap, hozzá egy célterület (legyen Távol-Kelet), és a dilemma, hogy ezt a keretet mivel töltöd meg.
Az első csoportba tartozó érdeklődővel fel fogok tudni vázolni egy olyan tartalmat, ahol lassabb módszerrel egy kisebb fesztávú körutat célzunk meg. Valószínűleg csak Vietnamot fogja tudni bejárni, vagy Laoszt és Kambodzsát együttesen. Többnyire földi közlekedést választunk, hogy a helyi jellegzetességek jobban megfigyelhetőek legyenek. Ez persze alacsonyabb komfortfokozatot jelent, de az utazó szemébe ívódik a táj, érzékszerveiben megül a vidék jellegzetes illata, színei, ívei.
A második típusú utazó nagyobb területet kell hogy bejárjon, hiszen nem vesztegethet el időt a lassú A-ból B-be jutással, teljesíteni kell a tervet. – Vietnam, Laosz, Kambodzsa, Burma városai beutazhatóak repülővel 2 nap alatt.
Most képzeljétek el azt, hogy a két utazó egyszerre indul útnak, és megérkeznek Saigonba, megkezdődik a program. A kiváló Ho Chi Minh városból két nap mindenkinek elég. Igen ám, de a továbbutazásba beleszól a nagybetűs élet – reptéri sztrájk miatt törlik az összes járatot.
Első utasunk megvonja a vállát, és foglalunk egy belföldi vonatot, továbbutazik 600 km-ert, és másnap már a császárváros eklektikus építészetével ismerkedik Hué-ban.
Repülőkhöz szokott, sietős utasunk komoly dilemmával szembesül: bizonytalan ideig nem tud tovább haladni, ezzel minden bizonnyal kiesik a meglátogatandó városok közül akár több is. Ha szárazföldön kel útra, ugyancsak időt veszít, közel 2 nap, míg őt érdeklő újabb célterületre érkezik. Úgy dönt, vár a reptéren, amint felszabadulnak a járatok, ő le akar csapni az elsőre.
Nem fogom végigmesélni a két utazást, ez megtörtént és mindennapos eset. Első utasunk bejárta Vietnam nagy részét, még ha kicsit felcserélt menetrend szerint is – megízlelte a helyi konyha eldugott remekeit, aludt elfeledett hegyi törzsek vendégházaiban, elmerült a vietnami piacok forgatagaiban.
Második utasunk 4 napig várt a továbbutazásra, aminél sokkal nagyobb baj volt, az idegeskedés, ahogy számolta az órákat, éppen miről marad le – majd cipelte magával mindvégig ezt a feszültséget. Besűrített járatokkal, városonként egy-egy napot eltöltve, majdnem mindenhol járt, ahol akart. Hotelről hotelre, reptérről reptérre.
Talán rájöttetek már, a fenti sorokban arról írtam, melyik a két trédertípus. Van, aki a pénzért, az eredményekért száll piacra. A tevékenység maga nem fontos, az eredmények számítanak.
És van, aki azért, mert a tőzsdézést tanulásnak, játéknak, egy életre szóló utazásnak tekinti.
Meggyőződésem, hogy nem csak többet tud meg az életről és a piacok igazi természetéről, aki az utóbbi szemléletet sajátítja el, de több élvezetet is talál benne.
